- Ezúttal okosabb voltam… világos volt, hogy nem én vagyok a DzsonRambó… csak egy kört… azt is óvatosan… de tudod mit, ha csak egy fél megy, jelenlegi fizikumom viszonylatában az sem olyan rossz…
Ezzel a mentalitással vágtam bele életem legfontosabb kilométerébe. Bevallom, nem emlékszem, sikerült-e végigcsoszogni, vagy hogy sétáltam-e közben. Minden figyelmem a tegnapról derekamban maradt szúró fájdalomra összpontosult. Addigra már javarészt hozzászoktam, hogy a legapróbb megerőltetés is kegyetlenül megbosszulhatja magát, így az esélytelenek nyugalmával vágtam bele a kalandba. Emlékszem, ahogy kényszeresen próbáltam minél kevésbé elemelni a lábam a talajról a lehető legpuhább érkezés reményében. Úgy nézhettem ki, mint valami balfék betörő, aki a koromsötét hálószobában matatva belerúgott a földön felejtett gitárba, s most próbál sebesen, de csendesen elosonni, mielőtt a ház többi lakója is felriad. De mindhiába igyekeztem elkerülni a fájást, az utolsó száz méteren jócskán felerősödött. Konstatáltam hogy ez egy igen rossz ötlet volt, és felkészültem az ilyenkor megszokott egy hét fekvőbeteg-státuszra.
Reggelre tárt karokkal vártam jóbarátomat - akire mindig számíthattam - a vécé felé tett első mozdulatomat kísérő jégvágó-döfést a csípőmbe, amelyről sosem tudni, melyik oldalra érkezik, de azt igen, hogy artikulálatlan üvöltésre sarkall és azonnal féltérdre rogyaszt (volt, hogy be is hugyoztam tőle azon nyomban). Legnagyobb meglepetésemre azonban ezúttal cserbenhagyott...
- Mégis, hogy a francba’ lehetséges ez?
Kutatásaim csak jóval később tárták fel a hasizmaim futás általi aktiválódásának és a fájdalmam csökkenésének korrelációját. Viszont onnantól kezdve legalább minden másnap elmentem futni az erősítő edzések kiegészítéseként. Fokozatosan emeltem a távot, végül beálltam egy alkalmankénti négy - ötezer méteres sztenderdre. Ez a folyamat körülbelül két hónapig tartott, és bár Neked valószínűleg nincs olyan rossz fizikumod, mint amilyen nekem volt, ha újonnan kezded, ne emeld a távot ennél gyorsabban! Az ízületeidnek, az izomzatodnak, és a komplett keringési rendszerednek hozzá kell szoknia.
Mikor már kissé kezdtem ráérezni, ízesíteni kezdtem. Kedvenc fűszerem a terepen való futás volt, a bokaízületre és stabilizáló izmaira kifejtett jótékony hatása számottevő és bizonyított. De mondom néked Gyermekem, kerüld a betont, ha jót akarsz, mert az a pokol fenekibe vezető út burkolata! Már persze ha nincs alkalmas cipőd hozzá…
Aztán kísérletezni kezdtem az intenzitással, és kombináltam más edzésmódszerekkel is. Itt saját testsúlyos erősítő gyakorlatokkal, ott szökdelésekkel gazdagítottam. Fontos kitérnem arra az aprócska részletre, hogy ha vázizomzatod tömegének növelése és/vagy erősítése a célod, akkor ne kezdd futással az edzést, hagyd meg minden erődet a súlyoknak, és a végén se vidd túlzásba! Nem érdemes kezdőként másfél-két órán át hajszolni magad. Egyrészt motivációt veszíthetsz, másrészt a kimerültség okozta koncentráció-csökkenés balesetveszélyes. Persze én mindezt akkor még nem tudtam, így hát bohóckodtam mindenféle felosztással, szüntelenül hajszoltam a tökéletes edzés receptjét, mint valami holdkóros. Mindeközben persze rengeteg tapasztalattal gyarapodtam. Egyet ki is emelek:
Volt, mikor a fejembe vettem, hogy köröket fogok futni, és kb. kétszáz méterenként megállok, elvégzek egy szettet valami jó kemény erősítő gyakorlatból, majd futok tovább. Ezer méter volt nálunk egy kör, így értelemszerűen öt állomást kaptam ezzel a felosztással (eltérő izomcsoportokkal a fókuszban minden állomáson). A terv az volt, hogy menjek öt kört (először nem is sikerült)… s ezáltal jól megerősödjek. Így fedeztem fel akkor még mit sem sejtve a HIIT (high intensity interval training) alapjait.
Hogy erősödtem-e? Hááát… azért erősödgettem…
Viszont elmondjam, hogy kell szívet és tüdőt „növeszteni”? Na és viszonylag sok zsírt égetni?
Így!
Minden bizonnyal rengeteg út létezik, állításom, hogy a HIIT kétségkívül az egyik közülük… már feltéve, ha nem zabálsz mellette agyatlanul…
Apropó zabálás… mondtam már, hogy körülbelül száz kilót nyomtam akkoriban?...
